Kiünnepelte-kisírta magát mindkét képzelt közösség, itt az ideje lejönni a szerekről és szembesülni a valósággal.

Azt hiszem, a december elsejét megelőző és követő ezermillió cikk, még ha egy részük igyekszik is dekonstruálni a nemzeti mítoszokat, alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy fenntartsa azokat. Régi kérdés: mit jelent a lassú dekonstrukció és mit a radikális?

Utóbbi pártján állva azt gondolom, hogy itt az ideje véget vetni a nemzeti diskurzusok fogalmainak újra- és újraforgatásának, és saját fogalmainkat kell a helyükbe léptessük. Nem a történelmi ismeretek, narratívák méricskélése fog előrevinni, hanem annak megvilágítása, hogy tökmindegy, ki szúrta le elsőnek a budikarót egy adott fölterületen.

DSC_4491
Kolozsvár, december elseje | Saját fotó

Ez nyilvánvalóan kockázatos: egyrészt kevesen adják fel saját mítoszaikat, másrészt kevesen is értik meg a számukra ismeretlen paradigmákat – hol vagyunk már attól, hogy kozmopolita és az osztálykonfliktusokat feltáró szövegek jelenjenek meg, például? (A helyzet komikuma persze, hogy a nemzetieskedés amolyan naftalinszagú közös hazugságként működik, a jurtával szelfiző hétvégi ősmagyaroktól a falunapokon “népi” ruhába erőszakolt kiskorúakig.)

Bőven van dolgunk: a klímaváltozást nem különösebben érdekli, hogy a székely vagy román zászló leng szebben a hivatalokon, súlyos feudalizmusban szenvedő hívek pedig agyontapossák-e egymást a katedrális előtt. Az alulfizetett, megnyomorított, külföldre üldözött szakmunkásokat nem hatja meg, hogy nemzeti összetartozást meg a nőknek ellőprogramot ír elő a fasiszta karhatalom. A kínai és indiai gazdasági és politikai árvíz pedig mindent visz majd, lehet handabandázni az autonómiáról napestig.

Szóval lehet választani: szembesültök a realitással, vagy elleszünk még itt pár évet a burokban?

fed6c596937f68fca8df5e77337d1fc3
Radikális munkák a Verso Books-tól

Az erdélyi magyar sajtónak illene elgondolkodnia azon, hogy a meglévő viszonyok újrateremtése vagy újak megalkotása a feladata. Ebben különbözik egymástól a kritikátlan és kritikai gondolkodás: előbbi mindig úgy szívja be magába a fennálló rendet, mintha annak létén és milyenségén nem is szabadna gondolkodnia, utóbbi pedig merészel saját fogalmaival dolgozni. Ez különösen fontos: hogy a különböző fogalmaink, legyen szó olyan viccesekről, mint „munkaadó”, „centrista”, vagy félreértettekről, mint „kommunizmus”, „konzervativizmus” stb., hogyan is vannak értelmezve. Rendszerint úgy, ahogy azt eléjük tolták. Ennek véget kell vetni.

Ehhez persze szükség volna arra, hogy a sajtómunkások olvassanak, tanuljanak, érdeklődjenek, beszélgessenek, kérdezzenek, kutassanak – hosszú még a sor.

Addig is maradunk a magunk okozta kiskorúság foglyai.

Reklámok